HAJGYÓGYÁSZ KERESŐ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Phasellus tempor, tortor vitae lacinia elementum, arcu mi eleifend risus, eu viverra justo.

Kezelési lehetőségek

Hajátültetés - A múlt

2012. november 12.

Az ember életében elérkezik egyszer az a pillanat, amikor döntenie kell. Megbékél külsejével és elfogadja önmagát, vagy pedig szembeszáll a sors akaratával. A legtöbben nem adják fel, és minden lehetséges gyógymódot kipróbálnak...

Az áhított cél elérésének érdekében, ki több, ki kevesebb sikerrel próbálkozik. Ha ezt a cikket olvasod, az azt jelenti, nyitott vagy minden irányra, és szívesen tágítod látókörödet, vagy, ezt az utat látod egyelőre a legjobb megoldásnak. Jelenleg, a hajátültetés jelenti a végső határt, amíg egy ember elmehet, a saját hajkoronájának helyreállításában. Aki erre az útra lép, annak ismernie kell a lehetőségeit, a buktatókat, hogy felkészülten tudjon nekivágni egy beavatkozásnak, mert ez egy életre szóló döntés, innen már nincs visszaút.

Igyekeztünk egy teljes, átfogó képet bemutatni a hajátültetésről, és annak történelméről. Megmutatjuk a technika szépségeit, ugyanakkor mindenki előtt feltárulnak az eljárás sötét oldalai is, amiről általában csak a páciensek beszélnek.

A kezdet...

A hajátültetés történelme egyes kutatások szerint, több mint 180 éves múltra tekint vissza. Az első írásos emlékek 1822-ből származnak, amikor is Németországban egy orvostanhallgató, Johann Friedrich Dieffenbach elsőként hajtott végre sikeresen hajátültetést. Hiába született meg ez a nagyszerű teljesítmény, ennek a területnek a fejlődése, csak bő 100 év múlva lendült tovább. A modern kori hajátültetés megszületését, sokan az 1930-as évek végétől számítják. Japánban, Dr. Shoji Okuda bőrgyógyász, kis kör alakú hajas fejbőrrészt ültetett át égési sérült páciensen, amely az új helyen megmaradt, és a hajszálak folytatták megszokott életciklusukat. Ez a nagyszerű felfedezés, és a technika részletes leírása, 1939-ben, a japán orvosi folyóiratban került publikálásra. Ez a módszer volt a későbbiekben elhíresült (hírhedt) punch graft technika. Pár évvel később 1943-ban, a szintén japán Tamura tovább finomított az eljáráson, és 1-3 hajszálból álló graftok átültetését sikeresen alkalmazta. Az általa létrehozott technika kísértetiesen hasonlított a jelenlegi megoldásokhoz, pedig akkor még csak 1943-at írtak. Amennyiben ez az eljárás akkor jobban középpontba kerül, és más országokba is eljut a híre, a hajátültetés sötét korszaka talán elkerülhető lett volna. Sajnos, nem így történt...

A "punch graft" korszak

Dremel hajátültető eszköz a 60-as évekből1952, New York. Dr. Norman Orentreich bőrgyógyász, sikeresen hajtott végre hajátültetést egy kopaszodó férfin az Egyesült Államokban. Annak ellenére, hogy a technikát, Dr. Okuda már 1939-ben leírta, mégis a punch graft korszak kezdetét sokan Dr. Orentreich nevéhez kapcsolják. Az Ő munkája során nyert bizonyítást az a feltételezés, hogy az átültetett hajszálak megőrzik genetikai sajátosságaikat, függetlenül attól, hogy melyik területre történik a beültetés. Tehát, a donor területről kiemelt hajszálak, megőrzik a DHT-val szembeni ellenállásukat a kopasz területen is. Ez volt a Donor Dominancia elmélet, amelyet 1959-ben publikált, és amely a hajátültetés törvényszerűségének alapkövét fektette le. Dr. Orentreich 4mm átmérőjű, kerek hajas fejbőrrészeket emelt ki egy speciális lyukasztó eszközzel a fej hátsó területéről, amely kb.15-25 hajszálat tartalmazott. Ezek a nagyméretű graftok kerültek beültetésre a kopasz területen. A technika hamar elterjedt az egész világon és kb. 30 évig szedte áldozatait. Az akkori hirdetések azt sugallták, hogy vége a kopaszságnak, itt a végleges megoldás, és a beavatkozás nyomai szinte észrevétlenek. Olyan képeket mellékeltek a reklámok mellé, amely minden gyanútlan embert megigézett, és besétált a csapdába. Ez alatt a 30 év alatt több 100.000 ember próbálta visszakapni a reményt, hogy újra dús hajkoronával rendelkezzen, ehelyett az orvosokba vetett vak bizalom bélyege örökre fejükre véste elrettentő nyomait. Ahogy jobban elmerülünk ennek a korszaknak a világában, letisztul a kép. Futószalagon végezték a műtéteket, tudták, milyen súlyos nyomokat hagy a beavatkozás, de ez nem számított. Egy hatalmas üzlet, felelősség és lelkiismeret nélkül. A berögzött mozdulatsorok már maguktól jöttek, a félrevezetett páciensek egymásnak adták a kilincset nem tudván, valójában mi is vár rájuk. Az információáramlás messze elmaradt a jelenlegi helyzettől. Aki túl volt a műtéten és úgy érezte becsapták, nem sok mindent tudott tenni. Megpróbálta parókával, vagy további műtétekkel korrigálni az elrontott állapotot. Mindenhol csak a csillogó felszínt mutatták, így őszinte, részletes tájékoztatás híján, a technika majdnem 3 évtizedig élte virágkorát.

Punch graft hajátültetés - a valóságPunch graft hajátültetés - A valóság

Nézzük meg alaposabban mit is nyújtott ez az eljárás valójában.

A beavatkozás helyi érzéstelenítésben történt. Egy speciális lyukasztó eszköz segítségével, kb. 50-100db 4mm-es kör alakú graftot távolítottak el a donor területről, ahol a hajszálak ellenállóak a DHT hatásaival szemben. A kopasz befogadó területre, egymástól meghatározott távolságra valamivel kisebb lyukakat készítettek elő, mint a graftok mérete, és ezekbe helyezték el a korábban kiemelt hajas fejbőrrészeket. Egy beavatkozás természetesen nem hozta meg a várva várt eredményt. Általában 4-5 beavatkozást javasoltak, hogy tökéletes sűrűséget érjenek el. Egy ilyen technikával, természetesnek tűnő hajvonalról álmodni sem lehetett. Ehhez a módszerhez fűződik, a gúnyos "babahaj" elnevezés. Ugyanis a beültetett graftok kis hajszigeteket alkottak, ugyanúgy, mint a régi játékbabák hajzata. Ahhoz, hogy ez a jelenség ne legyen feltűnő, további beavatkozások kellettek, hogy az üres területek is feltöltődjenek. Ezek után, és természetesen megnövesztett, beállított frizurával karöltve, már sikerült elrejteni a beavatkozás nyomait. A beültetett hajszálak megkérdőjelezhető eredményessége mellett, viszont volt még egy nagy probléma. Ez pedig a donor terület. Néhány beavatkozás teljesen tönkretette, és kimerítette az adóhelyet. Miután eltávolították a tarkó területéről az 50-100, több beavatkozás esetén kb. 300-500 graftot, szinte semmi más nem maradt, csak több száz 4mm átmérőjű kör alakú heg. A donor részen közvetlenül a műtét után visszamaradó tátongó véres lyukakat úgy hagyták, mondván, majd idővel begyógyulnak. (Open donor method) Végül a páciens kapott egy kötést a fejére, amit pár napig hordania kellett. Lehetne még a punch graft technikáról elmélkedni, de a műtét képei önmagukért beszélnek. Vajon hányan vállalták volna a műtétet, ha ezeket a képeket megnézhetik előtte? (Punch graft technika, Donor terület)

Punch hajátültetésPunch hajátültetésPunch hajátültetés

Miközben a punch graft technika szép csendben szedte áldozatait, további vadhajtások alakultak ki a hajátültetés területén.

A fejbőr kopasz területének csökkentése (Scalp reduction)

Az eljárás és ennek drasztikusabb változata, az 1970-es évek közepétől került a kopaszodás elleni küzdelem fegyverarzenáljába, és jelenleg is alkalmazzák bizonyos esetekben. A módszer nagyon egyszerű. Kivágnak egy adott méretű kopasz fejbőrrészt, majd a megmaradt részek rugalmasságára alapozva, összehúzzák a sebszéleket, majd varrattal rögzítik. Így, a fejbőr kénytelen tovább nyúlni, és igazodni az új helyzethez. Mi történt? Nagyon egyszerű. A kivágott fejbőrrész méretével csökkent a kopasz terület. Az eljárás gyors, látványos eredményt tudott felmutatni, hiszen az eltávolított fejbőrrésszel csökkent a kopasz terület nagysága, ezáltal dúsabb hatást biztosított viselőjének. A hirtelen bekövetkezett pozitív változás mellett, azért nézzük meg az érme másik oldalát is. Maradt egy hatalmas hegvonal, amelynél jó esély volt arra, hogy látható lesz mindenki számára, mivel általában a fejtető közepén foglalt helyet, és a kopaszodás további folyamata is kiszámíthatatlan. Ezen kívül, a heg a feszülés következtében nyúlhat, tovább rontva ennek a döntésnek a következményét. Számos kimetszési formát alkalmaztak, amelyek természetellenes kopasz területeket vagy hajvonalakat eredményeztek. A heg elrejtéséhez gyakran további hajátültetést kellett végrehajtani. Emellett, fennállt a veszélye annak, hogy fontos idegek sérülhetnek, ezáltal maradandó zsibbadás érzés alakulhat ki a beavatkozás helyén.

Fejbőr megemelés (Scalp lifts)

Az eljárás lényege ugyanaz, mint az előző esetben. A különbség az eltávolított fejbőrrész nagyságában mutatkozik meg. Olyan nagy méretű területet távolítottak el ebben az esetben, hogy szükség volt a környező fejbőrrész szöveteinek bizonyos fokú leválasztására a koponyáról, hogy kellően kinyújtsák, és össze tudják húzni a megmaradó területeket, ezáltal pótolva a hiányt. Miután varratokkal rögzítették az elért állapotot, természetesen az eredmény is jóval impozánsabb volt. Ugyanakkor, a veszélyességi faktor jóval magasabb, mint a kisebb beavatkozás esetében. Nincs mit szépíteni ezen a két eljáráson, íme a valóság.

Nagy méretű hajas fejbőr átforgatása (Hair flaps)

A beavatkozás során nagyméretű hajas fejbőrcsíkot/csíkokat forgatnak át a fej oldalsó részéről, az elülső hajvonal területére, ahonnan addigra már eltávolították, a donor terület méretével megegyező fejbőrrészt. Természetesen ennek a megoldásnak is megvoltak a maga veszélyei. Az átültetett hosszú hajas terület hajszálainak növekedési iránya természetellenes volt, az átültetett rész mentén, látható hegvonal maradt, amit még további hajátültetéssel el kellett rejteni. Fennállt az átültetett rész szövetelhalásának lehetősége is. A donor területen visszamaradt hatalmas hegvonalak pedig, már csak megkoronázták ennek a technikának a kiforratlanságát.

Egy új korszak kezdete...

A 80-as években végül megtört a jég. Talán ez a korszak volt a fordulópont a hajátültetés történelmében, amikor már érződött, hogy ezt az irányt tényleg jobbá akarják tenni, és számít, hogy a páciensek elégedetten távozzanak. Az első fontos újítás a donor terület kimetszésének tekintetében volt. A 3-4 mm átmérőjű kör alakú graftok kiemelése helyett, egy hosszú keskeny hajas fejbőrcsíkot távolítottak el a tarkó területéről, majd a sebszéleket összevarrták. Így, csak egy vékony hegvonal maradt vissza, az addigi borzasztó hegesedéssel szemben. A kiemelt részt ezután apróbb egységekre osztották fel. Aki azt hiszi, hogy ez a váltás pillanatok műve volt, az nagyon téved. Az 1990-es évek elejéig még néhány helyen alkalmazták a kör alakú graftok kiemelésének technikáját, pedig Dr. Coiffman már 1976-ban javasolta a csík kimetszést, mint jobb alternatívát.

A hajátültetés fejlődése viszont itt már nem állt meg, hirtelen felgyorsultak az események. A másik nagy áttörést a mini/micrograftok alkalmazásának bevezetése jelentette. Az 1-3 hajszálat tartalmazó egységeket micrograftoknak, a 4-8 hajszálat tartalmazó részeket pedig minigraftoknak nevezik. Az elülső hajvonal területére a micrograftok, míg a hajvonal mögötti részekre a minigraftok kerültek. Az így beültetett hajszálak, sokkal természetesebb hatást biztosítottak, mint amit a régi eljárás nyújtott, de még nem volt tökéletes.

FUT hajátültetés1988-ban Dr. Bobby Limmer kidolgozott egy új hajátültetési módszert. Felismerte, hogy a fejbőrben elhelyezkedő, és növekedő hajszálak élettani egységeket alkotnak, amelyek általában 1-3 hajszálból állnak. Ezeket nevezik follikuláris egységeknek. Ez a meglátása fontos lépés volt a hajátültetés fejlődésében. Ő volt az első, aki a kimetszett donor részt mikroszkóp segítségével folliculáris egységekre különítette el. Ennek a két újításnak az előnyeit nem nagyon kell ecsetelni. A mikroszkóp segítségével pontosabb, precízebb munkát lehetett végrehajtani, így kisebb volt a hajszálak sérülésének lehetősége is. A follikuláris egységekre bontással megmaradtak a természetes élettani egységek, amelyek már tényleg természetes megjelenést biztosítottak viselőjének. Ezáltal, egy külső szemlélő már nem tudta megállapítani, hogy beültetett hajról van e szó, vagy sem. Így született meg, a ma már kevésbé alkalmazottt hajátültetési módszer, a Follikuláris egységekkel történő hajátültetés. (Follicular Unit Transplantation, röviden FUT)